H: 12-13,5 cm. Tisztásokkal tarkított és aljnövényzetben gazdag lombos erdőkben, továbbá buja kertekben és parkokban fészkel. Vonuló (ápr.-okt.). Afrikában telel. Viselkedése, fészkelési szokásai a kormos légykapóéhoz hasonlóak (különösen kedveli az idős tölgyfákat levegős környezetük és gazdag rovarviláguk miatt, aktív és mozgékony), mellyel kereszteződhet.
MEGHATÁROZÁS: az ad hím nyáron azonnal felismerhető széles fehér nyakörvéről. Egyéb jellemzői: nagy fehér folt a homlokon, teljesen fekete felsőtest a kézevezőket is beleértve, nagy fehér folt a kézevezők tövén, teljesen fekete farok. A farkcsík gyakran világosszürke vagy akár fehér. - 1.ny.hím: kézevezői barnábbak, kisebb a fehér kiterjedése, de megvan a fehér örve. - Tojó és 1.t. nagyon hasonlít a kormos légykapóhoz, de a tavaszi tojó valamivel világosabb és felülről szürkésebb árnyalatú és a kicsi, tiszta fehér, treff alakú vagy szögletes folt a kézevezők tövén, a kézfedőknél kiterjedtebb és a szárny külső szélét jobban megközelíti, mint bármelyik kormosnál. - Ad. hím ősszel: barna felülről, mint az őszi tojók és 1.t. madarak, de felismerhető feketés szárnyáról és nagy kézevezőfoltjáról.
HANGJA: kapcsolattartó/riasztó hangja elnyújtott, egyenletes, befelé szívotztnak hangzó fütty: "íhp" (mint énekének egy hangja: emlékeztet a nagy fülemüle riasztására). Máskor csendes, kattanásszerű "tek". Éneke különbözik a kormosétól, lassan előadott, elnyújtott, érdes vagy megbicsakló, sípoló hangok sorozata, gyakran jelentős hangváltással.

Forrás: Madárhatározó Mullarney/Svensson/Zetterström/Grant
Park Könyvkiadó